A szivárvány hegyi túrát épphogy kipihentük és máris nekivágtunk egy 5 napos túrának az Andokban. Mielőtt elindultunk többen mondták, hogy nagyon nehéz ez a túra, de megéri húú, mert csodálatos. És valóban! Voltak részek amikor úgy éreztük nem bírjuk tovább..de annyira lélegzetelállító látvány tárult elénk, hogy az húzott tovább. 

Annyi minden történt ezalatt az 5 nap alatt, hogy nehéz lenne leírni, ezért csak dióhéjban írunk és majd otthon elmesélünk mindent részletesen.

1. Nap: 

Ijesztő szerpentinen vittek minket a helyszínre..nagyon keskeny földút, aminek az egyik felén több száz méteres szakadék. Beláthatatlan kanyarok, és szembeforgalom ott, ahol egy autó is nehezen fér el...De nagyon magabiztosan mentek és amúgy sem nagyon tudtunk mit tenni (nem ez volt az első sem az utolsó, hogy ilyen utakon mentünk) úgyhogy megnyugodtunk. Huh. Rendben odaértünk és elkezdtünk gyalogolni. Fölfelé! Nagyon meredeken! Az első 10 perc után azt hittük összeesünk. Mondta a túravezető, hogy az első nap, aaa az könnyű ráhangolás. A második nap lesz a legnehezebb. Kicsit megijedtünk, de olyan gyönyörű volt a táj, hogy minden lépés megérte.

Mindemellett a túravezetőnk folyton érdekességeket mesélt a környékről, és a környéket (és Peru nagy részét) egykor (és még ma is) benépesítő Inkák kultúrájáról. 

Korán megérkeztünk a szálláshelyre ami 4200 méter magasan volt. Hegyek, lovak és lámák mindenfele. Gondoltuk jól kipihenjük magunkat az előttünk álló nehéz nap előtt, de a túravezetőnk mondta, hogy van egy szép hegyi tó, amihez "csupán" másfél órát kell fölfelé gyalogolni (meredeken, nehéz terepen). A tó tényleg gyönyörű volt. 

2. Nap: 

Kemény nap volt. Több mint 20km és sok ezer méter szintkülönbség (kb. 1km föl és 2km le), felfelé és lefelé. Hajnalban indultunk és nem sokkal sötétedés előtt érkeztünk. Gyönyörű hófödte csúcsok alatt mentünk, és távolról láttunk és hallottunk lavinákat. Tűzött a nap, de közben meccő hideg volt. Dél körül egy eső is elkapott minket. 4600 m magas  csúcs egy gyönyörű gleccsertoval...Aztán szólt a túravezetőnk, hogy most jön a váltás, itt van a magas dzsungel határa. Körülbelül 10 perc séta alatt a hideg havas, esős téli kabátos időből átértünk a fülledt, meleg tavaszi, egyszál pólós dzsungelbe. Az élővilág is ilyen hirtelen változott. A gyéren füves hegyeket, oldalukban lovakkal, lámakkal, felváltotta a buja növényzet. Rengeteg madárfaj (láttunk sok kolibrit), gyümölcsök, tarka virágok (volt olyan virág aminek egy virága ó magában volt több színű), és rengeteg rovar. Megjelentek a szúnyogok. Na ez fura volt..Peruban eddig nem találkoztunk szúnyoggal, mert azok 2500 méternél magasabban nem nagyon élnek meg, és mi eddig a pontig mindig magasabban voltunk mint 2500 méter. Fújtuk magunkat a legerősebb szúnyogriaszóval, de így is napi 5-10 csípést kaptunk. És itt ezek a szúnyogok úgy csipnek, hogy a csípés helyén mindig kicsit vérzett, és kegyetlen mód viszketett. 

Amikor a túravezetőnk elmondta, hogy reggel mielőtt felvesszük a bakancsunkat (amit szigorúan, mint mindent a sátron belül kell tartani éjszaka az esetleges tolvajok és a kutyák miatt) rázzuk ki, hogy ha belemászott egy mérges pók vagy kígyó akkor az kiessen.. és véletlenül se nyúljunk bele kézzel, mert megcsíphet..na akkor Erzsi rendesen bestresszelt...!! :)

3.Nap: 

Folytatódott utunk a magas dzsungelben. Ahogy egyre lejjebb és lejjebb mentünk, a növényzet úgy lett egyre gazdagabb. A különböző madarak és egzotikus virágok mellett láttunk hatalmas pillangókat, a hegyen, a dzsungel mélyén élő parasztokat, és családjukat. Többen épp maracuját szüreteltek, volt akitől kaptunk is pár szemet. A hegyekben élő emberek a mai napig quechua nyelven beszélnek, vagy ahogy ők mondják Runa Simi (emberek nyelve). Túravezetőnktől megtudtuk, hogy nem csak a hegyekben, de Cuscoban is szinte mindenki beszél quechuául, és számos egyéb helyen is ez az elsődleges nyelv amit használnak. Sok idősebb ember nem, vagy alíg beszél spanyolul. 

Kora délután megérkeztünk a szálláshelyre. Délután elmentünk egy szabadtéri téri fürdőbe, ami olyan volt mint egy magyar termál fürdő, csak volt az oldalában egy Andok :). Gyönyörű volt. A fürdőbe a korábban említetthez hasonló kanyargós és kissé félelmetes szerpentinen mentünk. Ezt már megszoktuk, gondoltuk, aztán jött szembe egy úthenger és néhány kamion. Elég határozottan, nagy gázokkal vezető sofőrünk megoldotta a helyzetet. Annyira kiment a szakadék peremére, hogy egyikünk sem mert levegőt venni amíg a manőver befejeződött. Kicsit később a vezető megállt az út szélén, és kérte, hogy szálljunk ki, menjunk arra, nemsokára jön. Kiderült, hogy rendőrök ellenőriznek és, hát neki nem igazán vannak (rendben) papírjai. De rendes volt és tényleg visszajött értünk negyed órán belül. Ez is része a perui hangulatnak. 

4.Nap

Ezen a napon egész nap Inkák álltal épített utakon/ösvényeken mentünk, Inka romok között, hihetetlen kilátással. Túravezetőnktől folyamatosan mesélt az Inkákról. Látszott, hogy büszke elődeire. Megálltunk egy Inka templom romjainál ahonnan távolról látszott a Machu Picchu terasz és azt körül ölelő hegyek...

5.Nap

Hajnalban indultunk a Machu Picchuhoz, reggel 6 kor már ott voltunk. Fantasztikus hely... Egy egész napot eltöltöttünk ott, és még egyet el tudtunk volna. Erről bővebben mesélünk majd otthon. 

Hazautunk is kalandos volt. A vonaton újra tapasztaltuk, hogy Peruban sosincs csönd. Mindig minden hangos és színes. :) Majd a vonat út után megismerkedtünk a collectivo-val. Ez félúton van a Magyarországon ismert taxi és busz között. Megvan az útirány, de kisebb kitérők beleférnek. És, hogy mikor honnan indul? Valahonnan valamikor. Általában forgalmas helyekről, és akkor amikor a sofőr szerint elég utasa van. Út közben aztan a sofor folyamatosan dudál és kiabálja ki az ablakon az uticélokat és az útirányt. Ha valaki le akar szállni az is kiabál. Így a másfél órás utat sikerült 3 óra alatt megtennünk. Az egészben a szép, hogy mi úgy tudtuk, hogy külön autóval visznek minket, és ezért egy darabig nem értettük, hogy mi történik. De megérkeztünk biztonságban és ez a lényeg. Mostmar ezt is ismerjük! :)

Rovidre zártuk, de leljetek benne oromotoket igy is, otthon folyt.kov! :)

Sok puszi es oleles nektek!