Na.. hát ezt is megjartuk...
Az első néhány órában tok jó volt minden. Azonban Cuzco 3500 méter magasan van...
Az erkezes után kb 12 órával nagyon rosszul lettunk. Otthon már készítettek minket a hegyi betegségre, ezért hoztunk is gyógyszert. Bevettuk, lefekudtunk. Dani sokkal jobban lett tőle, Erzsi viszont rosszabbul. Folyamatosan hányt, iszonyú fejfájás, szédülés, stb.. na ez hajnalra olyan szintre jutott, hogy be kellett mennünk a kórházba. Gondolhatjatok, milyen állapot kellett ahhoz, hogy a világ másik felén az erkezesunk másnapján hajnalban kórházba rohanjunk..
Dani sem volt a topon fizikailag, de nagyon ügyesen leszervezte az egészet. Magankorhazba kellett mennünk, mert itt az allamiban nem látnak el külföldieket. Hála Istennek az egyik nővér, és az orvos is valamennyire beszélt angolul, hamar meg is állapították, hogy ez bizony a magassagtol van. Azt mondták kb 2 órára Erzsinek be kell feküdni, aztán meglátják. Kapott infúziót, oxigent, szteroidot, fájdalomcsillapítót, ezektől jobban is lett. Végül fel napot voltunk bent, de mindenki nagyon kedves volt, ott a kórházban is azt éreztük, abszolút prioritásként kezelnek minket a helyiekhez kepest..
Amúgy a képen lehet, hogy nem látszik jól, de itt egy magankorhaz van olyan allapotban, mint otthon az allami, vidéki lepukkantabb.
Azóta ismet eltelt egy nap, hol Dani van rosszabbul, hol Erzsi, de már nem olyan vészes, mint az elején. Kaptunk gyógyszert, azt szedjük. Időnként zsibbad kezünk-labunk, fáj a fejünk, vérzik az orrunk, de most úgy tűnik alakulunk...
Úgyhogy az első nagy ijedtségen is túl vagyunk, ezért is jelentkezünk ritkábban, még nagyon szokni kell ezt a közeget!
Reméljük otthon minden rendben!
Puszi nektek! :)
