Sziasztok!

 Véget ér a perui kalandsorunk... :( búcsúzóul elmentünk a sokak által rettegett fővárosba, Limaba. A végére hagytuk, mert annyira rosszakat hallottunk errol a városról, hogy nem akartunk eredetileg elmenni. A masfel honapos perui utazasunk soran viszont vegig azt tapasztaltuk, hogy nem olyan veszélyes ez az ország, mint ahogy otthon hallottuk-hittuk...persze igaz ez akkor, ha az ember az iratlan szabályokat betartja. 

Szoval, a kivancsisagunk, es az érzés, hogy "egyszer vagyunk itt, miért ne nezzuk meg" elvitt minket Limaba. 

Ezeken a területeken nem szívesen vettük elo a fenykepezot...

Nahat az első kb 2 ora utan majdnem megbantuk, hogy igy dontottunk...ugyanis a reptérről csak taxival lehet kijutni, azok közül is a hivatasos ajanlott (millió önjelölt taxis van, de ezek eleg veszélyesek). Namost beultunk a taxiba, előtte persze megbeszeltuk az utiranyt, az osszeget, elővigyázatos utazo modjara...majd elindultunk. Mentunk egy darabig, majd megérkeztünk, kiszalltunk, a sofor jo gyorsan elhajtott....majd jott a dobbenet, hogy nem ott vagyunk, ahova kértük...mondjuk ugy, hogy olyan ugyesen vert at minket a sofor, hogy a magyar taxisok tanfolyamra jarhatnanak hozzá...hat ment az idegeskedés egy darabig, foleg hogy mar elegge a penzunk veget koltjuk.. vegul eljutottunk plusz egy korrel az uticelhoz, utólag pedig mar megszépül persze minden, es jonnek a "vegulis nem baj, hogy csomót autoztunk a varosban...igy tobb részét lattuk"- megnyilvánulások... :)

A rossz kezdést leszámítva azonban teljesen jol éreztük magunkat a fővárosban. Egyik nap tobb, mint 10 km-t gyalogoltunk A pontbol B-be, ezalatt több kerületben is megfordultunk, es persze voltak gazosabb teruletek, de semmi bajunk nem lett, senki nem kotozkodott, stb. Érdekes, es hatalmas varos.

Osszessegeben orulunk, hogy bepillantottunk a limai eletbe is. Azert pedig eszméletlen hálásak vagyunk, hogy ennyi időt eltoltottunk peruban, es minden a terv szerint haladt. Igen, többször voltunk kórházban, de azok nem huztak keresztbe semmi nagyobb dolgot. Nem ert minket nagyobb atrocitás, nem raboltak ki, nem veszítettünk el dolgokat, stb...szoval, szuper volt! :)

Most pedig a tervek szerint elindulunk hazafelé. A következő es egyben maradek 2 hetunkre europa-turat terveztünk, amit most egy kicsit halasztunk, es hazamegyünk nehany napra pihenni es enni :) :) nehany nap utan aztan megindulunk ismet, es befejezzük az utazasunk levezető reszet európában! 

 Koszonjuk, hogy figyeltetek minket, es izgultatok ertunk!! Nemsokára meselunk személyesen is, remeljuk sokatoknak! :)

Ahogy ok mondjak: hasta luego! :)

DaniErzsi

Sziasztok!

A sok-sok "el-sem-hisszuk-hogy-letezik-ilyen" hegy, dzsungel, varos utan Peru egy következő, totalisan különböző arcát is megnezhettuk. 

Sok kommentet nem fuznenk hozza, mondjuk ugy, hogy itt lehet pihenni, relaxalni! :)

 :)

Pelikanok mindenutt

 Aztan elmentunk del-amerika egyetlen oazisaba (legalabbis azt mondjak ez az egyetlen)

 Gyönyörű!

Másnap pedig bemereszkedtunk a sivatagba!!

ezzel az autoval mentunk, nagyon felelmetes volt a duneken huppanni, de eszméletlen jo!

ezt persze muszaj volt :)

Homok-homok-homok 

Ha pedig mindez nem lett volna eleg, utana elmentünk egy szigethez...igen.. sivatag az ocean partjan. Elképesztő!

Csodálatos partok

 lattunk fokat, delfint, millio madarat... ugy ereztuk magunkat, mintha a national geographic forgatásán lettunk volna! 

nincs ket egyforma part... lélegzetelállító!

Egyszerűen elképesztő ez az ország. Mi naivak folyton azt gondoljuk, hogy amit latunk, annal nincs feljebb...aztan kicsivel tovabb megyunk, es maris übereli az elozoeket.. Egy szó, mint száz, megeri Peruban egeszsegesnek lenni (nem a korhazakban tolteni az idot) ;)

Suritjuk az infokat mar, hiszen nagyon fogy az idonk itt.. :( nemsokara megint jelentkezünk!

Puszilunk!

Sziasztok!

A szivárvány hegyi túrát épphogy kipihentük és máris nekivágtunk egy 5 napos túrának az Andokban. Mielőtt elindultunk többen mondták, hogy nagyon nehéz ez a túra, de megéri húú, mert csodálatos. És valóban! Voltak részek amikor úgy éreztük nem bírjuk tovább..de annyira lélegzetelállító látvány tárult elénk, hogy az húzott tovább. 

Annyi minden történt ezalatt az 5 nap alatt, hogy nehéz lenne leírni, ezért csak dióhéjban írunk és majd otthon elmesélünk mindent részletesen.

1. Nap: 

Ijesztő szerpentinen vittek minket a helyszínre..nagyon keskeny földút, aminek az egyik felén több száz méteres szakadék. Beláthatatlan kanyarok, és szembeforgalom ott, ahol egy autó is nehezen fér el...De nagyon magabiztosan mentek és amúgy sem nagyon tudtunk mit tenni (nem ez volt az első sem az utolsó, hogy ilyen utakon mentünk) úgyhogy megnyugodtunk. Huh. Rendben odaértünk és elkezdtünk gyalogolni. Fölfelé! Nagyon meredeken! Az első 10 perc után azt hittük összeesünk. Mondta a túravezető, hogy az első nap, aaa az könnyű ráhangolás. A második nap lesz a legnehezebb. Kicsit megijedtünk, de olyan gyönyörű volt a táj, hogy minden lépés megérte.

Mindemellett a túravezetőnk folyton érdekességeket mesélt a környékről, és a környéket (és Peru nagy részét) egykor (és még ma is) benépesítő Inkák kultúrájáról. 

Korán megérkeztünk a szálláshelyre ami 4200 méter magasan volt. Hegyek, lovak és lámák mindenfele. Gondoltuk jól kipihenjük magunkat az előttünk álló nehéz nap előtt, de a túravezetőnk mondta, hogy van egy szép hegyi tó, amihez "csupán" másfél órát kell fölfelé gyalogolni (meredeken, nehéz terepen). A tó tényleg gyönyörű volt. 

2. Nap: 

Kemény nap volt. Több mint 20km és sok ezer méter szintkülönbség (kb. 1km föl és 2km le), felfelé és lefelé. Hajnalban indultunk és nem sokkal sötétedés előtt érkeztünk. Gyönyörű hófödte csúcsok alatt mentünk, és távolról láttunk és hallottunk lavinákat. Tűzött a nap, de közben meccő hideg volt. Dél körül egy eső is elkapott minket. 4600 m magas  csúcs egy gyönyörű gleccsertoval...Aztán szólt a túravezetőnk, hogy most jön a váltás, itt van a magas dzsungel határa. Körülbelül 10 perc séta alatt a hideg havas, esős téli kabátos időből átértünk a fülledt, meleg tavaszi, egyszál pólós dzsungelbe. Az élővilág is ilyen hirtelen változott. A gyéren füves hegyeket, oldalukban lovakkal, lámakkal, felváltotta a buja növényzet. Rengeteg madárfaj (láttunk sok kolibrit), gyümölcsök, tarka virágok (volt olyan virág aminek egy virága ó magában volt több színű), és rengeteg rovar. Megjelentek a szúnyogok. Na ez fura volt..Peruban eddig nem találkoztunk szúnyoggal, mert azok 2500 méternél magasabban nem nagyon élnek meg, és mi eddig a pontig mindig magasabban voltunk mint 2500 méter. Fújtuk magunkat a legerősebb szúnyogriaszóval, de így is napi 5-10 csípést kaptunk. És itt ezek a szúnyogok úgy csipnek, hogy a csípés helyén mindig kicsit vérzett, és kegyetlen mód viszketett. 

Amikor a túravezetőnk elmondta, hogy reggel mielőtt felvesszük a bakancsunkat (amit szigorúan, mint mindent a sátron belül kell tartani éjszaka az esetleges tolvajok és a kutyák miatt) rázzuk ki, hogy ha belemászott egy mérges pók vagy kígyó akkor az kiessen.. és véletlenül se nyúljunk bele kézzel, mert megcsíphet..na akkor Erzsi rendesen bestresszelt...!! :)

3.Nap: 

Folytatódott utunk a magas dzsungelben. Ahogy egyre lejjebb és lejjebb mentünk, a növényzet úgy lett egyre gazdagabb. A különböző madarak és egzotikus virágok mellett láttunk hatalmas pillangókat, a hegyen, a dzsungel mélyén élő parasztokat, és családjukat. Többen épp maracuját szüreteltek, volt akitől kaptunk is pár szemet. A hegyekben élő emberek a mai napig quechua nyelven beszélnek, vagy ahogy ők mondják Runa Simi (emberek nyelve). Túravezetőnktől megtudtuk, hogy nem csak a hegyekben, de Cuscoban is szinte mindenki beszél quechuául, és számos egyéb helyen is ez az elsődleges nyelv amit használnak. Sok idősebb ember nem, vagy alíg beszél spanyolul. 

Kora délután megérkeztünk a szálláshelyre. Délután elmentünk egy szabadtéri téri fürdőbe, ami olyan volt mint egy magyar termál fürdő, csak volt az oldalában egy Andok :). Gyönyörű volt. A fürdőbe a korábban említetthez hasonló kanyargós és kissé félelmetes szerpentinen mentünk. Ezt már megszoktuk, gondoltuk, aztán jött szembe egy úthenger és néhány kamion. Elég határozottan, nagy gázokkal vezető sofőrünk megoldotta a helyzetet. Annyira kiment a szakadék peremére, hogy egyikünk sem mert levegőt venni amíg a manőver befejeződött. Kicsit később a vezető megállt az út szélén, és kérte, hogy szálljunk ki, menjunk arra, nemsokára jön. Kiderült, hogy rendőrök ellenőriznek és, hát neki nem igazán vannak (rendben) papírjai. De rendes volt és tényleg visszajött értünk negyed órán belül. Ez is része a perui hangulatnak. 

4.Nap

Ezen a napon egész nap Inkák álltal épített utakon/ösvényeken mentünk, Inka romok között, hihetetlen kilátással. Túravezetőnktől folyamatosan mesélt az Inkákról. Látszott, hogy büszke elődeire. Megálltunk egy Inka templom romjainál ahonnan távolról látszott a Machu Picchu terasz és azt körül ölelő hegyek...

5.Nap

Hajnalban indultunk a Machu Picchuhoz, reggel 6 kor már ott voltunk. Fantasztikus hely... Egy egész napot eltöltöttünk ott, és még egyet el tudtunk volna. Erről bővebben mesélünk majd otthon. 

Hazautunk is kalandos volt. A vonaton újra tapasztaltuk, hogy Peruban sosincs csönd. Mindig minden hangos és színes. :) Majd a vonat út után megismerkedtünk a collectivo-val. Ez félúton van a Magyarországon ismert taxi és busz között. Megvan az útirány, de kisebb kitérők beleférnek. És, hogy mikor honnan indul? Valahonnan valamikor. Általában forgalmas helyekről, és akkor amikor a sofőr szerint elég utasa van. Út közben aztan a sofor folyamatosan dudál és kiabálja ki az ablakon az uticélokat és az útirányt. Ha valaki le akar szállni az is kiabál. Így a másfél órás utat sikerült 3 óra alatt megtennünk. Az egészben a szép, hogy mi úgy tudtuk, hogy külön autóval visznek minket, és ezért egy darabig nem értettük, hogy mi történik. De megérkeztünk biztonságban és ez a lényeg. Mostmar ezt is ismerjük! :)

Rovidre zártuk, de leljetek benne oromotoket igy is, otthon folyt.kov! :)

Sok puszi es oleles nektek!

Sziasztok!

Úgy gondoltuk nem árt kipróbálni magunkat a nagy túra előtt, így a betegségek után... háát, jól belevágtunk a lecsóba! 

 Elmentünk túrázni a Szivárvány - hegyhez, egy néhány fős csoporttal.

 A szexi lámák csoportja, a túravezetőnk szerint :) éppen lámafejet mutatunk

Nagyon kemény volt az út, meredeken emelkedett mindenféle szégyenérzet nélkül.. :)

Viszonylag sok turista volt az úton, a nagyobb részük pedig lovat is bérelt. Kb 5 perc kellett, es megértettük, miért..

Dani es a lámahad

4-4500 meteren felfelé, erőltetett tempóban haladni nagyon nem egyszerű, szó szerint lélegzetelállító! Többször majdnem feladtuk...

Elég sokan rosszul lettek. Szerencsére volt nálunk oxigén (lehet kapni palackozott, spray szerű formában), igy tudtunk segíteni. Megdobbentunk, hogy a turavezetoknek nincs ilyen helyzetre kidolgozott stratégiája, pedig ugy reklámozzák ezt a túrát, hogy nagyon nehéz, mindenki úgy készüljön... persze mar egyre nehezebb meglepetést okozni itt nekünk, annyi fura dolgot láttunk :)

 Szóval majdnem feladtuk, még a végén is, amikor mar lattuk a célt. De láttuk azt is, milyen nehéz odajutni..

Aztan meglattunk egy helyi fiút, egy lovat vonszolva maga után (rajta a turista) gyors tempóban felfelé menni...a fiú sánta volt!! Na ez volt az a pillanat, amikor tovább indultunk.

Ha ő (igaz, hogy hozzá van szokva) napjában többször képes megtenni ezt az utat, lovat vonszolva (szegény állatok is fujtattak rendesen) azert, hogy megéljen (nem olcsó lovat bérelni), akkor mi egyszer nehogy ne tudjuk megtenni!

Aztan felertunk. 5200 meter! Elképesztő! Csak tatottuk a szánkat!

Egy negativuma volt csak az egésznek, hogy nem tudtunk pihenni közben. Mivel 1 napos túrára mentünk, folyton sürgettek minket, hiszen haza is kellett érni. Jo lett volna üldögélni közben is, a csúcson is (bár borzasztó hideg es szél volt odafent).

Azt viszont megtanultuk, hogyha itt azt mondják, hogy nehéz lesz a túra, akkor az annyira nehéz, hogy megkérdőjeleződik, hogy megéri -e. Nem úgy, mint európában, ahol az idős, német turisták energiaszintjehez van igazítva a nehézségi mutató.. :)

Erősen feszegette a hatarainkat ez a túra, de abszolút megérte!!

Aztán eljottunk az Andokba, ezekutan közel sem akkora magabiztossággal... egy olyan túrára, amire szintén azt mondják, nagyon nehéz...

Nade erről is nemsokára beszámolunk! Reméljük jol vagytok!

Puszi nektek!

Sziasztok!

Ígértük, hogy a munkáról is irunk nektek. Nahat, sosem gondoltuk volna, hogy egyszer ilyesmit fogunk csinalni... Történt pedig, hogy Cuzcoban egy hostelben vagyunk, es szállásért cserébe dolgozunk. Egy barban, pultoskent. :)

Megérkeztünk cuzcoba 3 hete, aztan korhazba mentunk a magasság miatt, aztán 2 nappal kesobb mar itt volt jelenesunk. Ideertunk a hostelbe pentek delutan 5kor, majd közölte a főnök srac, hogy okes, normalisak vagytok, 6 órától dolgoztok. Jah persze, oke-gondoltuk viccel... 10 percen belül kiderült, hogy közel sem viccelt :) lepakoltunk, es bealltunk a pult mögé. Gondoltuk, majd betanitanak minket, vagy valami, sosem álltunk még a bár másik oldalán.. hát, hamar emlekeztettek minket, hogy del-amerikaban vagyunk :)

Pentek este lévén hatalmas forgalom volt, rengeteg ember, a hostel minden héten legalább 1x felfogad egy-egy hiresebb dj-t, ez pedig általában penteki napra esik, mint akkor is. Mindenki sietett, h haladjon a dolog, semmit nem mondtak el, 1 perc alatt vegighadartak felig spanyolul, hogy mi hol van... :) Mondanom sem kell, fogalmunk nem volt, mit csinalunk :) ez az elso nehany oraban elegge zavart minket, aztan rájöttünk, hogy igy sem ugy sem tudunk mit csinalni, szóval jobb, ha kitalalunk valamit. Az este vegere ugy belejottunk a koktelok improvizalasaba, hogy még magunk is meglepődtünk :) 

Kértük a főnököt az elejen, hogy hadd dolgozzunk együtt, mert akkor a szabadidonk is egyutt lesz, ez tobbe-kevesbe sikerult is. Vagy reggel 8-4ig dolgoztunk, vagy este 6tol zarasig (ez ejfel es reggel 6 kozott valtozatos skalan mozgott). Heti atlag 4napot kellett dolgoznunk, a tobbi szabad volt. 

Ami nagyon furcsa, hogy a többi önkéntes nehany kiveteltol eltekintve fiatalabb nalunk (igen, Erzsinel is!), igy mar a tennyel, hogy hazasok vagyunk is kisse földönkívülinek hatunk itt :) ez persze nem okozott nagy gondot. Mindegyikük honapok/evek ota utazik, igy a korkülönbség nem okozott gondot. Inkabb az eletritmusban érezzük a differenciat, ok minden! este belemennek az éjszakába, majd egesz nap alszanak es este megint elölről (ezen max a reggeli beosztas modosithat kicsit).. mi viszonylag koran fekszunk (foleg a betegseg miatt), aztan egesz nap jarjuk a varost energianktol függően. Persze, ha az ember evek ota uton van eléggé kitolodik az ingerkuszobe, es mar nem hozzák lázba olyan dolgok, amik pl minket (kezdőket) nagyonis. Érdekes latni ennyifele vilagutazot!

Ami még nagyon érdekes, hogy a sztereotípiákat nagyjából tartják az emberek... persze nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, pláne ennyi idő után, de az nagyon érdekes, hogy az amerikaiak - kanadaiak általában onteltek, es azt hiszik, ovek a vilag. A nemetek szokek, nagyobb darabok, es ott vannak mindenhol (de eddig akarhannyal talalkoztunk, mindegyik elképesztő kedves es szocialis volt!), az ausztralok nagyon sokat beszelnek, de abszolut jofejek, a del-amerikaiak nagyon cukik, aranyosak, kedvesek, de iszonyu szetszortak es atgondolatlanok. Megdöbbentő, hogy eddigi majdnem 1 honapos utazasunk soran egyetlen egy magyarral sem talalkoztunk!! Sőt, a legtöbben azt mondták, mi vagyunk az elso magyarok, akikkel életükben talalkoznak... na erre nem szamitottunk!

A szoba, ahol a munkaert cserebe ingyen lakunk 15 személyes, pici, sotet, levegőtlen. Ez egy ideig nem probléma, plane, hogy rengeteget lehet rajta spórolni, a gáz akkor kezdődik, amikor valaki megbetegszik.. akkor nincs megállás, csak ido kérdése, hogy mindenki beteg legyen. Sokszor pedig kering körbe -korbe az egész. Na ez történt velünk is, ezert döntöttünk ugy, hogy hamarabb elmegyunk innen egy masik hostelbe, pihenni, gyógyulni. Eddig masfel heunk ment arra, hogy a betegség miatt nem tudtunk semmit csinálni (ami nem is olyan sok, ha azt nézzük mennyi minden volt), de többet nem szeretnénk erre áldozni. 

Szóval, megvolt az utolsó muszakunk is, holnap pedig érzékeny bucsut veszünk az elmult majdnem 3 het minden tortenesetol, es lepunk egyet :)

Mi eddig a legnagyobb tanulsag az ut soran? Tobb is van:

- otthon elkepzeltunk valamit, de a valóság más 

- azt gondoltuk, nagyon kemények vagyunk.. hát nem

- sokkal-sokkal turelmesebbnek kell lennünk mindennel es mindenkivel szemben.

Jelentkezünk nemsokára! ;) Hianyoztok!

Puszilunk!

Sziasztok!

Hala Istennek úgy tűnik, túl vagyunk a hegyi betegsegen, es a jetlag-en is :) fokozazosan jon vissza az energiank, az etvagyunk, a hangulatunk, szoval remeljuk, ennyivel megússzuk..!

Ennek örömére, es a szabadnapunkat kihasznalva (nemsokara majd dolgozos posztot is irunk) elmentunk az inkak szent völgyébe...

Egyszeruen lélegzetelállító hely! Ilyen hegyek kozott vezetett az ut, elképesztő volt, nem tudtuk hova nézzünk. Busszal mentunk, az egy kicsit hardcore volt (nagyon rossz állapotban vannak a buszok is  az utak is, emellett a vezetesi stilusuk is hm, erdekes...mindenki dudal ossze-vissza, olyan szerpentineken eloznek, hogy a gondolattol is rosszul voltunk, stb) de tuleltuk :) 

Döbbenetes, hogy ilyen tajakon elnek itt az emberek, turistak ezreit vonzzák, kozben pedig ilyenek a korulmenyeik....(bocsi, nemelyik buszból keszult, gyorsan)

Mindenhol félkész házak, tényleg mindenhol. Rengeteg szemét, csak ugy eldobalva. Mindenhol por, a hazakban sok helyen nincs viz, villany, normális aljzat, semmi...Az autok, buszok ontják magukbol a fekete szmogot, kormot, stb..de ok kiulnek az ut szelere es ott esznek..a gyerekek az utcan, a szemethegyeken rohangálnak, az egeszen kicsi 2 eves forma gyerekektol a kb 5-6 evesekig. Az idősebbek mar dolgoznak, ami azt jelenti, hogy mennek a turistak utan, es mindent el akarnak adni..feloltoztetik oket gyonyoru népviseletbe, es ha le akarod oket fenykepezni, akkor vastag penzeket kérnek... szoval elképesztő! 

Sajnos ezek nem csak kiragadott kepek. A belvaros nehany utcajan kivul borzasztó putrikban elnek az emberek, iszonyatos körülményeket latni.

Ahogy mi otthon (magyarorszag, egyaltalan europa) elunk, az nem normalis a vilag nagyobbik reszeben! Bárcsak mrgtanulnank tenyleg ertekelni a korulmenyeinket, es leszoknank a jo kis magyar panasz-aradatrol, ha valami nem olyan, mint ahogy megalmodjuk..

ilyen teraszokon termeltek krumplit, kukoricat az inkak. Elképesztő kulturajuk volt!

 a Nap temploma alulrol

 Mindennek es mindenkinek helye volt az inka tarsadalomban. Ugyanolyan retegek voltak akkor is, mint most - tehetosek, értelmiségiek, munkasok, parasztok, stb., kiralysagban mukodtek. Csatorna rendszerük volt, iskolaik, fejlett mezogazdalkodasuk.. a hegyekbe temetkeztek: lyukakat vajtak a hegybe, nagyon piciket, 80 centiseket, abba helyeztek a halottakat. Elotte mumifikaltak oket, aztan magzatpozban helyeztek el oket. 

A hegy tuloldalan ott a dzsungel, az  a terulet mar egy masik civilizaciohoz tartozott. Hatalmas tornyokat epitettek a volgy különböző pontjaira, hogy onnan lassak, ha valami baj van, tamadas, stb.

Nézzétek, miket epitettek a hegyoldalban... a 2 templom az arkadokkal még hagyján. De hogy ezt az arcot hogyan csinaltak..fogalmunk sincs...

  na es még valami. Nézzétek, mi van a háttérben a következő kepen:

az bizony a Machu Picchu...felig arnyekban a kep tetején 2 kiemelkedő oszlop szerű hegyresz.. :)

Merthogy a szent volgy a Machu Picchu, vagyis az inkak szent hegyének az elokapuja..

Még nehany eletkep:

Es a hatterben a havasok:

Ilyen helyeken járunk, elképesztő! 

Remeljuk, mindenki jol van!

FONTOS:

A félreértések miatt irjuk megint, hogy nem varjuk el senkitől, hogy ide a blog.hu-ra regisztráljon! Ugyanugy elerhetoek vagyunk emailen, facebookon! Azert csinaltuk a blogot  mert nincs lehetosegunk egyesével elmeselni mindenkinek mindent! Koszonjuk mindenkinek, aki eddig irt nekunk, nagyon jolesik! :) a tervek szerint meg kb 3 hétig leszunk a mostani helyunkon, itt eleg jo a wifi, amig a telefonjaink megvannak, tudunk netezni. Szoval mondjuk igy a mi szemszogunkbol:

INput ahol eddig is elerhetoek voltunk, kinek mi kényelmes (nem tudunk azonnal reagalni)

OUTput itt a blogon!!

Millio puszi-oleles mindenkinek! :)